Új-Zéland

Új-Zéland

Scapegrace

A Brit Korona legtávolabbi alattvalói is elkezdtek whiskyt készíteni. A Scapegrace lényegesen ismertebb ginjeiről, mint whiskyjeiről, mi azonban utóbbiakra lettünk figyelmesek, melyeket a skót módszer szerint készítenek. A lepárlóról egyébként nagyon keveset tudni, honlapjuk nem túl bőbeszédű, ami a sztorit, vagy a történelmet illeti, így be kell érnünk azzal, hogy a forrásvíz tisztaságát és a természet közelségét tekintik a legnagyobb előnyüknek.

Scapegrace Chorus II

Scapegrace Chorus II

Mivel sztori erről sincs, sőt, a honlapon ez a tétel már rég kifutott, kezdjük rögtön a kóstolójegyzettel. Single malt, 46% alkohol, szűz francia tölgyfahordó, összesen 7824 palack. Lakkozott fa, áfonya, narancs, karamell, forró juharszirup az illatban, ízében sűrű fekete tea, étcsokoládé, ami lassan tejcsokoládéba, főzött krémbe, végül pirított rozskenyér jegyeibe megy át. Lecsengése egy kicsit a Karácsonyé: narancs, szegfűbors, szegfűszeg, kávés, vagy inkább kávélikőrös érzetek.

Pōkeno Revelation

Pōkeno Revelation

Egy feltörekvő, rendkívül modern új-zélandi single malt lepárló, amelyet Matt és Celine Johns alapított 2021-ben az Északi-szigeten, Aucklandtől délre. Mindent helyben, Új-Zélandon szereznek be, a tiszta vulkanikus forrásvizet a lepárló alatti rétegekből nyerik, és kizárólag helyi, a Déli-szigeten termesztett árpát használnak. Skóciából importált, hagyományos rézüstökben dolgoznak, de a tervezésnél a lassú lepárlásra törekedtek. Emiatt a párlatok alapkaraktere rendkívül könnyed és gyümölcsös. A nemzetközi hírnevet az hozta meg nekik, hogy az ex-bourbon és sherry hordók mellett bátran nyúlnak a prémium új-zélandi vörösboros hordókhoz, sőt, az Origin sorozatukban a világon elsőként használtak érlelésre Totara fát, amely egy Új-Zélandon őshonos, szentként tisztelt óriásfenyő. A helyi meleg, párás szubtrópusi klíma miatt a whisky sokkal gyorsabban érik a hordóban, mint Skóciában, így a fiatal kiadásaik is meglepően érettek és teltek. A Revelation a lepárló elérhető tételei közül a legérdekesebbnek tűnt. Az érlelési profil kutatása során inkább homályos, mint konkrét megnevezéseket találtunk a vörösboros hordók a mibenléte kapcsán. Azt tudjuk, hogy a párlat egyes elemeit teljes érési idejükben a helyi vörösboros hordók kényeztették. A pohárba szagolva egy rendkívül édes, szinte ragadós indítás fogadja a kóstolót. Az első hullámban a vaníliafagylalt vastag porcukor-szórással, lágy méz és krémes maláta. Ezt követően érett körtét, dinnyét és banánt lehet kiérezni belőle. A boros jegyek kezdetben nagyon diszkrétek csak hosszabb levegőzés után kezdenek a háttérből előbújni a piros bogyós gyümölcsök és a fanyarabb szamóca aromái. A korty hozza a textúrában is azt, amit az illat ígért: olyan, mint egy tejszínhabbal nyakon öntött banana split kevéssé savanykás kiwi- és mangószeletekkel díszítve. A szájpadláson is a sárga gyümölcsök és a mézes-cukros édesség dominálnak. A vörösboros hordó itt egy finom, nyárias epres bonbonos, licsis és frissítő csomagot ad, egy egészen minimális, tölgyfás fűszerességgel kísérve. Lecsengése a kezdeti édesség után meglepő fordulatot vesz: hosszú, száraz és fűszeres. A gyümölcsök elhalványulása után a hordóból származó tölgyfa és a finom fehérborsos, gyömbéres fűszeresség melegsége marad meg legtovább a nyelven.