Gin
A gin gyökerei a XI. századi Dél-Itáliába, Salerno településre nyúlnak vissza, ahol Benedek-rendi szerzetesek a környező hegyek borókatermését arra használták, hogy a gyengébb minőségű borokba beáztatták ezt az erős zamatú termést, majd az egészet lepárolták, egy arab fejlesztésű, ma valószínűleg hattyúnyakúnak nevezhető lepárlóüstben. Ezen lepárlás célja nem az élvezet volt, a kora középkorban a boróka a legáltalánosabb és legszélesebb körben használt gyógynövény volt, az ágát égették tisztítás céljából, de például a pestisorvosok madárszerű álarca alá is borókaágat tettek, mert hitték, hogy a boróka megvéd a fekete haláltól, de legalábbis enyhíti a szagokat. A borókapárlatot minden betegségre felírták a náthától a görcsökig, és a tapasztalat szerint egyre többen akartak egy olyan betegséget, amit ez gyógyít. A XVII. század közepére a borókával ízesített párlat már bármiből lehet, gabona-, bor-, vagy akár burgonya alapon is készült, mindegy, hisz az íze úgyis mástól van.
A „gin” szó eredete a „genever” rövid formája volt, amelyet Németalföldön jenever-nek, Franciaországban geniѐvre-nek mondtak, de mind a latin juniper (boróka) szóból eredeztethető.
A gin gyökerei a XI. századi Dél-Itáliába, Salerno településre nyúlnak vissza, ahol Benedek-rendi szerzetesek a környező hegyek borókatermését arra használták, hogy a gyengébb minőségű borokba beáztatták ezt az erős zamatú termést, majd az egészet lepárolták, egy arab fejlesztésű, ma valószínűleg hattyúnyakúnak nevezhető lepárlóüstben. Ezen lepárlás célja nem az élvezet volt, a kora középkorban a boróka a legáltalánosabb és legszélesebb körben használt gyógynövény volt, az ágát égették tisztítás céljából, de például a pestisorvosok madárszerű álarca alá is borókaágat tettek, mert hitték, hogy a boróka megvéd a fekete haláltól, de legalábbis enyhíti a szagokat.
A borókapárlatot minden betegségre felírták a náthától a görcsökig, és a tapasztalat szerint egyre többen akartak egy olyan betegséget, amit ez gyógyít.
A XVII. század közepére a borókával ízesített párlat már bármiből lehet, gabona-, bor-, vagy akár burgonya-alapon is készült, mindegy, hisz az íze úgyis mástól van. Érdekes, hogy a vallásháborúk idején a protestantizmussal azonosították a genevert, mert az addig népszerű gabonaalapú és ízesítetlen párlatok helyett az új divatú, borókás szesz volt a protestáns angol seregek hadtápjának egyik alappillére.
A trópusi angol kolóniákon derült ki, hogy a gin íze jól harmonizál a kinin keserűségével, így a szükséges kinin bevitelét végső soron szórakozássá teszi. Az oszlopos lepárlás feltalálása (1826 körül) megkönnyítette a semlegesebb ízű, kevésbé markáns, és igazán divatteremtő London Dry Gin stílus kialakulását a XIX. század folyamán.
A XXI. század a gasztronómia tekintetében is új szintre emelte a gint. Mivel a műfaj megkötései meglehetősen tág mozgásteret engedélyeznek a készítőnek, a variációknak szinte csak a fantázia szab határt. Nézzük, mit ajánl a Berva a témában:
Malfy Gin Rosa
Olasz gin, pink grapefruit hozzáadásával. Formabontóan modern és tekinetet vonzó csomagolás, emellett döbbenetesen friss és ropogós illat és íz. Reméljük, Neked is, kedves vendég, úgy fog ízleni, ahogy nekünk. Szódával, semleges ízű tonikkal, vagy magában fogyasztva is zseniális.
McQueen and the Violet Fog Ultra Violet
A brazilok csavartak még egyet az amúgy is elég különleges alaptételükön, és jött ez az eszeveszett lila, elképesztően (konkrétan feketeribizlis) illatú tétel, amely ízében azért egy valódi gin, nem olyan barátkozós likőr, mint azt az illata sejteti. Magában jégen, kis szódával, tonicból max egy indiannel tudjuk elképzelni. Bármi lila lesz tőle, ha a pohárkép is számít.
Edinburgh Lemon & Jasmine
Skót ízesített gin, könnyű, magában is jól fogyasztható, mégsem az olasz gyümölcsbombák útját követi, elegáns jegyei alkalmassá teszik önálló fogyasztásra, de kiváló longdrinket alkot, uborkás, fűszeres, vagy indian tonikkal is.
Edinburgh Rhubarb & Ginger
A skótok másik népszerű ízkombinációja, a rebarbara és a gyömbér közös fanyarsága édes alapízű tonikot kér hozzá, de szódával, meg egy citromkarikával egész este kortyolgatható frissítő longdrinket eredményez.
Lazy Cat
A Békési Pálinkafőzde régi motoros a magyar szesziparban. Most egy modern küllemű és koncepciójú ginnel jelentkeztek, és mivel a magyar gineket előszeretettel próbáljuk ki, itt van most megint egy. Álljon itt, amit ők szerettek volna közölni róla: "Hosszú kísérlet eredménye, 14 fűszerből tevődik össze. London Dry alapokon nyugszik, illatában kellemes borókabogyó és fenyőrügy jegyek mellett megjelenik némi citrusosság. Ízében nagyon sokrétű fűszerezettség jellemzi, igazán friss, frissítő ital. Magában és tonikkal is jól fogyasztható."
1689 Dry | Pink
Ez a gin az eredeti, 1689-es szeszesital-recepten alapul, amelyet III. Vilmos holland király (Orániai Vilmos) készíttetett, miután abban az évben Anglia, Írország és Skócia királyává kiáltották ki. A recept, amelyre a British Library ritka könyvek részlegében bukkantak rá, felsorolja az eredeti összetevőket, de sajnos a mennyiségeket egy feltörhetetlen kód rejtette el. Az új mennyiségek meghatározásának feladatát Herman Jansen kapta a hollandiai Schiedamban található lepárlóüzemből, amelynek története 1777-re nyúlik vissza. Izgalmas sztori egy klasszikus ginkészítő országból, mindez gyönyörű palackban tálalva.
A pirospozsgás holland gin a Queen Mary Edition nevet kapta, Orániai Vilmos király felesége után. Autentikus recepten alapul, ahol epret és málnát adnak a lepárlási folyamathoz, rózsaszín árnyalatot és gyümölcsös ízt adva az italnak. A recept még az üveg hátulján is fel van tüntetve, amiben azt is javasolják, hogy a gint eperrel és málnával díszítve fogyasszuk, de mi azért inkább jó indian tonicot javaslunk hozzá, ami nem rejti el a karakterét.
