Japán
Japán meglepően korán, 1870-ben próbálkozott először whisky lepárlásával. Ez a kereskedelmi célú whiskyfőzésig 1924-re jutott el, megalapították a Yamazaki Distilleryt. Módszerekben egyértelműen a skót hagyományokat követték, és követik máig. A japánok, mint mindent, ezt is csak tökéletesen szeretik csinálni. Az 1980-as évekre whiskyjeik (is) a világ élvonalába kerültek, a tudásbázisuk természetesen Skócia volt, ahol több nagy lepárló került japán tulajdonba, és virágzik máig. A legismertebbek ezek közül a Ben Nevis és a Tomatin.
Fujikai 10 Single Malt
Ilyen szörnyű értékeléseket sosem láttam még a Whiskybase oldalán. Égett gumit, fáradtolajat, penészes zoknit, új sportcipőt emlegetnek. A kedvencem pedig: "A freight train loaded with wood derails and ends up in the chemical factory that was built in the middle of pig stables." Azaz kb: "Egy fát szállító tehervonat kisiklik, és egy vegyi üzemben köt ki, ami egy sertéstelep közepén épült". Ezt a whiskyt azért szerettem volna elhozni Nektek, mert én a sokat emlegetett Nappali Kávéházban kóstoltam, és nekem bejött. Én azt állítom, hogy gyerekkoromban, amikor a strand után a Balatonnál beszálltunk a kocsiba, a Zsiguli napon felforrósodott műbőr ülésének illata pont olyan volt, mint ez. Hogy ez jó-e? Nem tudom, de a legrosszabb esetben én iszom meg.
Tenjaku Pure Malt
A Tenjaku whiskyhez a világ egyik legtisztább vizét, a Misaka-hegységből származó forrásvizet használják fel. 100%-ban árpamalátából készül, kentucky bourbon hordóban történő érleléssel. Illatában vanília, karamell, alma jönnek, ugyanakkor tisztán érezhető a tőzeg aromája. Ez azért érdekes, mert a kóstolás későbbi szakaszaiban nincs nyoma. Az íze egyszerű, száraz és tiszta, alma, réti fű, vanília, fahéj. Minden látszólagos egyszerűsége ellenére a whisky jól kiegyensúlyozott. Tükrözi a japán filozófiát, ahol az egyszerű, de jól elkészített dolgok mindennél többet számítanak.
