Islands whiskyrégió

Régi ismerős tűnik fel a horizonton, Skye szigetének nagyágyúja, rengeteg csodás élmény okozója. A Talisker otthona a Belső-Hebridák legnagyobb szigete, jelentős domborzata miatt az átlagos skót tájnál is festőibb. A lepárló a régebbiek közül való Skóciában, 1830-ban alapították a MacAskill fivérek, Hugh és Kenneth. Az egyedi klíma, a helyi tőzeg sajátos aromája a whisky prémium itallá válása során a Taliskert rögtön az élvonalba repítette, így az eltelt évtizedek alatt sokszor cserélt gazdát, mindig volt valaki, aki pénzt akart belefektetni abba, hogy ebből az italból többet, jobban lehessen készíteni. Az 1960-as tűzvész után a lepárlót teljesen újraépítették, ekkor fúrtak direkt vezetéket több felszín alatti forráshoz. A lepárló ezen tétele a fenntarthatóság jegyében született, és a Parley for the Oceans nevű szervezetet támogatják a bevételéből. Ez a szervezet működik együtt például az Adidasszal, hogy óceáni hulladékból készítsenek cipőket. Már az üveg is egyedi, 100%-ban újrahasznosított hulladékból készül, és csak a palackok után a Talisker darabonként 3 angol fontot utalt a Parley-nak. A tétel maga egy konyakhordós utóérlelés. Vékony, száraz az illat indulása, szépen épülnek fel az aszaltgyümölcsös (füge, datolya), majd a malátás jegyek, végül az ásványos, tengeri sós érzetek érkeznek meg. Íze édesen indul, ami lassan sós-füstösbe megy át, ami fügével, borssal gazdagodik. Lecsengése a 48,6% melengető alkoholja, boros-gyümölcsös-füstös lezárással.

A Lagg lepárló 2017-ben kezdte meg működését, ám ezen a néven létezett a XIX. században Arran szigetének első lepárlója, tehát a névválasztás egyfajta elköteleződés is úgy a sziget, mint a helyi whiskyfőzés hagyományai iránt. Ennek jegyében született meg a lepárló első tétele, a The Kilmory Edition Single Malt, aminek átütő sikere meghozta az ismertséget, és 2023-ban az Év Lepárlója címet is elhódították. Mi azonban a legfrissebb kiadásukkal indítunk. A Lagg eddig minden alapsorinak szánt tételét 50 ppm füstösségűre állította be. Itt sincs ez másképp, de a Kilmoryval ellentétben itt nem az fog megmaradni bennünk, hogy egy füstös whiskyt kóstoltunk, mert annál ez sokkal több. Illatában már megjelenik az, ami a karakterét végigkíséri: a jerezi sherryhordó csókja. Esetünkben ez a füst mellé egyenrangú félként odaálló meggyes édes-fanyar világ. Íze kiegészül a klasszikus maritime jegyekkel, sós-tengervizes zamatok érkeznek a domináns meggy mellé, amelyet keretez és segít a füst, és szépen melenget az 55% alkohol, igazi full-flavour csoda. Lecsengése hosszú, megnyugtató, nem kell sietni a következő korttyal, megvár.

Harris szigetén nem volt lepárló. 2015-ig. Ekkor szépen csendben alapítottak egyet, elnevezték Isle of Harrisnek (micsoda ötlet!), aztán elkezdtek gint készíteni. Egy lepárlónak addig is élni kell valamiből, amíg beérik az első whiskyjük, nem igaz? Egy kicsit mi is leragadtunk az egyébként kitűnő ginjeik kóstolgatásánál, és csak kb egy éve tűnt fel, hogy ők bizony már itthon Magyarországon is 2 tétellel vannak jelen a whiskyk piacán. Ebből a szívünkhöz közelebb álló, érése teljes idejét Oloroso hordóban töltő verziót szemeltük ki, hogy fényességével ragyogja be a Berva pultját.