Független palackozók
North Star Spirits
Félig-meddig új független palackozónk a North Star Spirits, egy 2016-ban, Iain Croucher által alapított Glasgow-i illetőségű cég, amelynek első Bervában megjelent palackozása a tavalyi, Pécs nevezetességeivel ékített címkés Caol Ila volt. Most ráleltünk az itthoni forrásra (ami a Noble Nectars), innentől a független palackozóink listája velük (is) bővül.
Linkwood 11 2012
A lepárlót 1821-ben alapították Elginben, a Speyside-on, forrásai azok, amelyek a közeli Milbuies Loch-ot is táplálják. A Diageo birtokolta Linkwood a Bervában a IX. WhiskyShow táján tűnt fel először, azóta azonban nem nagyon akaródzik megszabadulnunk tőle. Eddig kizárólag független palackozásaikkal találkoztunk, és most sincs ez másképp. Érésének 11 évét végig Oloroso hogsheadekben töltötte, ami 225-250 literes, tehát jelentős a hordóbefolyás, majd 51,9%-on, hordóerőn palackozták le 2023-ban. Tavaly azt írtuk a Signatory 11 éves, nem hordóerős, végig Olorosoban tartott Linkwoodjára, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lenne, ha nem lenne visszahígítva. Hát, íme, ilyen. Arra azt írtuk, mese, tejszínhabbal. Akkor ez...?
Glen Moray 19 2006
Az 1897-es alapítású Glen Moray lepárlóból soha nem volt még semmink, illetve a Fehér Nyúl sörfőzdével voltak partnerségben, így a hordóikban érlelt sörökkel találkozhattunk. De maga a Glen Moray nem egy nagyra értékelt lepárló itthon, és amiket egyébként kóstoltunk tőlük, azok nem hagytak semmilyen nyomot maguk után. Amiért ez mégis itt van, az az, hogy a forgalmazónál külön felhívták a figyelmünket, hogy ez egy kiemelkedő termék. 19 év Oloroso hogsheadben, 56,6%os hordóerőn palackozva. Kimondani is elképesztő. A kérdés, hogy ismerve néhány 10-12 éves tételt, van-e még az érés második felében olyan potenciál, amit a whisky ekkorra már nem nyert ki a hordóból. Így ez végsősoron egy teszt is, ígérem, magamon kísérletezek először, hacsak valaki be nem előz. Illata nagyon jellegzetes, rengeteg virág, méz és fűszeres karamell. Íze olyan mély, hogy a sherry mintha csak egy epizód lenne benne. Speyside virágos jegyei, egy egész mezőnyi, citrusok és hordó-fűszerek (szerecsendió, szegfűszeg, fahéj), fás jegyek. Lecsengése kontinuitást mutat az ízzel, közepesen hosszan. Ezt jó eséllyel többször kell megkóstolni, hogy az ember befogadja.
La Maison du Whisky
Ez a francia független palackozó azt a koncepciót követi, hogy a legkülönbözőbb művészeti ágakat, mint festészet, szobrászat, fotózás, vagy épp dizájnművészet hangolja össze a párlatokkal, azok egyedi palackozásaival. Ezek nem mindig drága tételek, mi is próbáltunk a range mindkét végéről valami érdekeset hozni.
Artist Collective Ledaig 13 2007
A művész, akit az LMDW ennek a tételnek az "artist"-jának választott, Marie de Franceville normand autodidakta művész, akit ez a whisky a címkén és a dobozon látható festmények elkészítésére inspirált. 13 újratöltött sherryhordóban eltöltött év veszélyes elegyet alkothat a kedvenc márkánk, a Ledaig párlatkarakterével. Ez egy kiemelkedőnek tűnő tétel a franciák tollából, az általuk tervezett rendhagyó, de csodaszép küllemmel. A pohárba szagolva a komplexitása az első, ami feltűnik. Nehéz egy vezető zamatot megtalálni benne. Sherry, só, csokoládé, tőzegfüst, kis korom. Íze sós, földes, füstös, sherrys helyenként óvatos borsos csípősséggel, határozottan összetett, érzünk még diót, narancsot, ásványokat, chilis csokoládét. Lecsengése hosszú, csokoládés-diós sütemény és füst zárja az élményt. Kicsit a 18 éves Ledaigre hasonlít, márpedig az egy mesejó whisky.
Artist Collective Miltonduff 9 2009
Az artwork Héléne Glowinski munkája, aki késő gyerkkora óta fametszeteket készít. A whisky organikus insprirációkat adott neki ahhoz, hogy a doboz- és címketervet elkészítse. Tételünk 9 évre elsőtöltésű bourbonhordóba került, egészen pontosan 8 db hordóba, onnan figyelte, ahogy a Berva megnyit, lemegy az első 5 WhiskyShow, aztán 2018-ban lepalackozták 43%-on, és azóta várja, hogy végre a polcra kerülhessen nálunk. 2024 nyarán érkezett, de sajnos a 2024-es szortimentbe már nem tudtuk beerőltetni, így megint várt, de most végre kibontjuk. A Miltonduff lepárló emlékeink szerint eddig semmilyen tétellel nem szerepelt nálunk, ugyanakkor azért radaron volt. Illata nagyon kellemesen gyümölcsös, főleg érett sárgabarck és mandarin, egy kis vajas keksz, méz és vanília. Íze az illatánál mélyebb, olajos, vaníliával, malátával, gyümölcskompótokkal, a 9 éves koránál idősebbnek érződik fűszeressége és fássága a teás jegyekkel és a citrusokkal nagyon szép összhangot hoz. Lecsengése kissé kesernyés, borsos, nem válik kárára, bár kicsit meglepő, de aztán visszatér a fa, és a cukros dió. Mestermű, kívül, belül.
Wilson & Morgan Barrel Selection
A Wilson&Morgan Skócia egyik legnagyobb független palackozója. Története az 1920-as években kezdődött. A hatások az amerikai szesztilalom és a whisky-előállítás földrajzi újrarendeződése körül mozogtak. Sok lepárló bezárt, és nagy értékek maradtak a hordókban. A velencei olasz Rossi család, akik korábban is szeszesitalokkal, borral foglalkoztak, ekkor tűnt fel Skóciában. Giuseppe Rossi a borkóstolásban szerzett tapasztalatait kamatoztatva pangó készleteket kezdett felvásárolni, saját néven (ez a Wilson&Morgan volt, hiszen Rossi néven talán máig sem lehetne whiskyt eladni...), de a lepárló nevét is feltüntetve palackozni és értékesíteni. A második világégés után Giuseppe fia, Mario elkezdte skót whiskyjeit Európa-szerte forgalmazni, valamint házasítani is. Az 1980-as évektől Mario fiai, Fabio és Walter már a prémium szegmensben tevékenykedtek, lepárlók versenyeztek a válogatásaikba kerülésért, sőt, eredetmegjelölés nélküli, titkos receptúrájú saját keverékeket is kezdtek kiadni, csak single malt összetevőkből. A Wilson&Morgan állandóan jelen van a Bervában a tételeivel, eddig minden kóstolónkon volt palackozásuk.
W&M Ardmore 13 2009
Egy jó Ardmore-t mindig szívesen veszünk, ha felbukkan. Ha pedig ez történetesen egy Tokaji hordós érlelés, akkor meg egyenesen el leszünk ragadtatva, igaz? 254 palack, kizárólag a magyar piacra, a Patrícius Borház hordójából, amelyben közel 13 évet töltött. A pohárból kicsap az elementáris erejű füst, mintha Islay gyermeke lenne. Tudtuk, hogy az Ardmore tud ilyet. De utána... Mintha a legjobb barátod ülne le melléd, Tokaj minden erénye érkezik: desszertes édesség, méz, sárga- és őszibarack, túlérett alma. Olajos kortyérzet, az édessége megvan, de érzésre elmarad az illatban tapasztalttól, ami talán a kissé fanyar, boros jegyek hatása, a gyümölcsök köre körtével és szőlővel bővül. A füst szépen fejlődik, a 48% alkoholtartalom tévedésnek tűnik. Lecsengésben elmerül a füstben, csak a tölgy tart ki, viszont az extrém hosszan. Csoda.
W&M Linkwood 14 2009
A PX-hordó közhelyszerűen drága, ugyanakkor nagyszerű módja annak, hogy egy jó whiskyből csodálatosat csináljon. Természetesen ahogy a párlatjegyek felismerhetőségének, úgy a hordó által hagyott zamatoknak is jót tesz, ha palackozás előtt nem hígítják a tételt. Íme tehát egy bomba, amely 50,2% alkoholt tartalmaz, tehát egy simulékonyabb hordóerős tétel, amelyből összesen 223 db sorszámozott palack volt az egész világnak, a miénk a 212-es. Illatában aszalványok, méz, diós jegyek, édes és néhány fanyar gyümölcs-pillanat. Ízében az alkohol csípőssége chilis jegyeket hoz, ami keveredik a PX szép, édes és savanyú gyümölcseivel, mézzel, pörkölt dióval, gyömbérrel és szegfűszeggel, még a faszén érintése is megfigyelhető, ami egy Linkwood esetében minimum érdekes. Lecsengése szirupos, barátkozós, néha savanyú irányba mozdul, de általánosságban nagyon édes.
W&M Beathan 2013
Ismét egy Private Cask a Wilson&Morgan-től. Nem ismerős a Beathan név? Ez nem véletlen. Ez egy alteregó, de a megszokottól eltérő. A név egy tőzegelt Glenturret maltot takar, amit azonban Rúadh Maor név alatt szoktak forgalomba engedni. A miértre nincs válasz, de az infó ez. Illata tőzeges, de amúgy Rúadh Maor módra, könnyedén, de markánsan emelkedve ki az édes, karamelles, diós, mogyoróvajas, szénás jegyek közül, miközben a 46%-os alkohol olyan, mintha nem is lenne. Az ízében pont annyi a füst, ami nem teszi egyeduralkodóvá, de azért jelzi, hogy mit iszunk. Mellette édes vanília, citrusok, főzött krém. Lecsengésben érkezik meg az alkohol borsos fűszeresség képében, kicsit hordóerőre emlékeztető nyelvoldali csípősséget hozva. Az édes füst és a krémesség közepesen hosszan kísér a következő kortyig.
Old Particular
Douglas Laing több nagy lepárlót, márkát és a whiskyvilág tudásbázisának jó részét egyszerre birtokolja, és többnyire kiválóan sáfárkodik velük. Az ő ötlete a Remarkable Regional Malts, ami itt a Bervában is nagy népszerűségnek örvendett, még önálló tematikája is volt, talán többször is. A következő tételeink közül is kötődik ehhez a sorozathoz több is. A modern skót whisky nem az lenne ma Douglas Laing nélkül, mint ami. Az Old Particular egy single cask gyűjtőnév, akár önálló független palackozóként is gondolhatunk rá. Több tételük, köztük a valaha volt legritkább Tokaji utóérlelés (egy 15 éves Allt-a-Bhainne) is szerepelt már a Berva polcain, mindenki nagy örömére.
Tormore 12
A Tormore lepárlót 1958-ban alapították, forrása az Allt an Torra Mhoir Burn. Jelentős kapacitása (3,7 millió liter) ellenére nem különösebben ismert a single malt piacon, bár vannak 14 és 16 éves lepárló-palackozásai, jobbára blendekbe termelnek, viszont az összes nagyobb független palackozó rendszeresen számít rájuk, ami az ismertséget javítja ugyan, de volument nem hoz, mivel ezek 1-2 hordós batchek. Ahogy a jelen tételünk is, 12 év egyetlen, meg nem nevezett, de használt (refill) hordóban, 48,4%-on palackozva, összesen 297 palack, és nálunk is 1,5 éve várja a polcra kerülést. Illata meleg karamellszósz, mézeskalács, tejsodó. Ízében folytatódik a melengető krémesség epres pillecukorral, sótlan pisztáciával, tejszínnel és egy kis hordófűszerrel. Lecsengése inkább az alapmalté, árpa, árpacukor, narancshéj. Nagyon barátkozós tétel, megkockáztatjuk, hogy a rum rajongóinak is.
Big Peat 15
Amikor Douglas Laing két projektje összeér… Az Old Particular single maltokat gyűjt 1-2 hordós batchekhez, single cask palackozásokat készítve, ahol (általában) a lepárló neve is szerepel. A Big Peat viszont a Remarkable Regional Malts sorozat Islay-szigeti tagja, alapvetően egy blended malt. Mi van a kezünkben most? Egy 15 éves Islay-whisky, ami single malt, tehát ebben nincs a Caol Ila, Bowmore, Port Ellen trióból maximum az egyikből (ami biztosan nem a Port Ellen...), de az is lehet, hogy ez egy másik Islay-lepárló single maltja. Tehát egy Old Particular Big Peat single malt. Ez mondjuk illik a Bervához... Egy hordó, 287 palack, 52,8%, hordóerő. Ez is illik a Bervához... A pohárból zamatos tőzeg aromái érkeznek az orrunkba, sóval, csípős borssal, füstös pörkölt maláta jegyekkel. Belekortyolva kátrány, a tengerparti sós szél tábortűz füstjét hozza, de mélyen alul a 15 év hordózás édes-fűszeres nyomai eltéveszthetetlenek, harcba szállt egymással a fa és a füst, nagyjából döntetlen állásnál történt a palackozás, valószínűleg tudatos, hogy ezt az egyensúlyi helyzetet ragadták meg. Különleges darab, egy van, nem is lesz több, már most többszörös az ára ahhoz képest, amikor vettük.
Chapter 7
A Chapter 7 egy nagyon kis szériában whiskyket kiadó független palackozó, hitvallásuk: "We don’t make whisky, we discover it". 1988 óta működnek Perth városában, Skóciában, de a jelen formában csak 2013-ban kezdték a minőségi munkát. Kiadásaik minden esetben teljesen új koncepciókat használnak, ha veszel egy palackkal, abban szinte biztos lehetsz, hogy mire elfogy, nem találsz már belőle.
Chronicle Islay Single Malt
A Chapter 7 nagyobb darabszámú sorozata a Chronicle, persze ez relatív, jelen tételünkből 3 hordóval, illetve 893 palackkal készült. Meg nem nevezett eredetű Islay single malt, 49,2%on palackozva. A teljes érési idejét, ami 8 év és 10 hónap volt, elsőtöltésű bourbon-hordóban töltötte. Illata szofisztikált füsttel, gyümölcsös, talán leginkább őszibarackos édességgel operál. Vékony kortyérzetet, majd kellemes füstösséget hoz, ami az illat gyümölcsösségével vagyül, végül a füst átveszi a dominanciát. Közepesen hosszú a lecsengése, amiben elég hirtelen tűnik el a füstösség, szolid hamu marad utána. Érzésünk szerint ez egy fiatal Caol Ila.
Monologue Williamson 2010
Van itt egy számomra megfejthetetlen körülmény. A Williamson a Laphroaig alteregója a független palackozásokra, itt azonban a gyártó az összesen 235 palack és a single cask jelölés ellenére is azt írta a palackra, hogy blended malt, ami azt sejteti, hogy valami más Islay lepárló malátawhiskyje is belekerült a történetbe. Bourbonhordós érlelés, 53,9% hordóerő. Szenes, füstös-tőzeges jegyeket várunk, szépen elbújó alkohollal, aztán majd meglátjuk.
Signatory
A Signatoryt 1988-ban alapította Andrew Symington, és részt vett a független palackozó, mint műfaj megteremtésében. Nagyon rég keressük a lehetőségét, hogy a tételeik közül párat a polcra tegyünk. E füzet lapjain sokszor megénekelt új partnerünk, a Radovin Borkereskedés jóvoltából tavaly ez a kapu is kinyílt, mutatóban maradt még 2 tétel:
Signatory Vintage Glenlivet 16 2006
A Signatory Vintage Cask Strength kollekciójának egyik első Magyarországra került tétele. Tavalyi tematikánk a Glenlivet lepárló volt, amelynek magasan jegyzett gyári palackozásai mellett egy még magasabban jegyzett single cask is bemutatásra került, amely 60,7%-os alkoholtartalmával már önmagában is tiszteletet parancsoló, de tudva, hogy 16 éves, csak elsőtöltésű sherryhordóban ért, és mindössze 626 számozott palackkal készült belőle (a miénk a 198-as) nyilvánvaló, hogy soha vissza nem térő alkalom és életreszóló élmény ebbe belekóstolni.
Signatory Vintage North British 31 1991
A Signatory Vintage Cask Strength kollekciójának single grain tétele. A cím nem elírás, ezt a whiskyt 1991-ben (!) párolták le, és 31 évesen palackozták. A trükk, ami miatt ezért nem kellett mondjuk a házat eladni, az az, hogy ez egy single grain, és a koros single grainek a maltokhoz képest kedvezőbb áron elérhetőek. Összesen 534 üveggel adtak ki, a miénk az 511-es számú. 54,2% alkoholtartalommal került a palackba, ám single grainhez méltóan nem érezteti velünk az erejét, helyette illatában erdeigyümölcsös, fűszeres, süteményes, gyömbéres jegyekkel kényeztet. A graines édesség ízben fahéjjal, csokoládéval, és az alkohol kellemes, borsos csípősségével egészül ki.
Claxton's
A Claxton's egy családi tulajdonú angol független palackozó, amely 2011 óta működik. Fókuszukban a skót whiskyk vannak, több sorozatuk közül mi most a Exploration Seriest fogtuk fülön, amely fiatal, ugyanakkor intezív hatással bíró hordókban ért, minden esetben 50%-on palackozott whiskyket tömörít.
Exploration Series Deanston 11 2012
A Deanston Distilleryt 1965-ben alapították, forrása a Teith folyó. Érdekessége, hogy a teljes áramellátása a vízenergia hasznosításával megoldott, így önellátó, és Skócia egyik legkisebb biológiai lábnyommal rendelkező whiskyüzeme. Kapacitásuk 3 millió liter, ami a nagyobbak közé sorolja. Nemrég a lepárló egy saját single cask palackozása annyira lenyűgözött, hogy kicsit feleslegesen, de hoznunk kellett a sorba egyet, ahogy a Dunára is kell víz a tavaszi áradás idején. Szép, sötét tónusú ital kerül a poharadba, 11 év egy barrique méretű Oloroso sherryhordóban nyomot hagy a küllemen is, nem csak a belbecsen. Illata csupa édesség: méz, juharszirup, almalekvár. Íze kicsit a fanyar felé indul a citrommal, de aztán aszalványok, dió, étcsokoládé érkeznek, ami hihetetlenül elegánssá teszi. Lecsengésében az íz folytatódik némi mandulával, viszont a jelenlévő fanyar jegyek határozottan PX-es jelleget kölcsönöznek az elképzelt érlelési profilnak.
Exploration Series Bunnahabhain 5 2018
A Bunnahabhaint 1881-ben alapították Islay szigetén, gael neve Taigh-staile Bun na h-Abhainn, eredettörténete oldalakat töltene meg, így inkább bele sem fogok... Whiskyjeik sajátossága, hogy az Islay sztenderddel szemben ők egyáltalán nem, vagy csak egész minimális mértékben állítanak elő füstös ízeket. A márka viszonylagos itthoni ismeretlensége ellenére a Berva polcain gyakran feltűnnek, mert szerintünk kifejezetten alulértékelt tételeik vannak. Most viszont először fordul elő, hogy nem lepárló-kiadás, hanem független palackozás érkezik tőlük. Ezeknél mindig releváns a kérdés, hogy "ez egy füstös Bunna?", a válasz az, hogy nem. Tételünk egy 5 éves (pontosabban 5 éves és 9 hónapos, ebben a korban a gyerekeknél is számít még ez), 50%-on palackozott whisky, amely az érése teljes idejét egy Oloroso hogshead hordóban töltötte. A forgalmazó Noble Nectars jegyzete: "A magára hagyott raktárak csendjében a fiatal whisky sült almás, kólacukorkás aromákat szívott fel a dongákból. Kóstolva gazdag malátakenyér, érett barack, kólacukor és puha vajkaramella hömpölyög, a lecsengésben pedig hosszú, gyümölcsös sherryszirup és egy csipet tengeri só marad emlékül." Várós.
Noble Nectars
A Noble Nectars az első magyar független palackozó. Idén az ő első palackozásukat fogjuk bemutatni, de mind a bemutatkozásuk, mind a whiskyről megosztott információk az ő szavaik lesznek, ezért végig az idézőjel. "A kiemelkedő minőségű whisky-k iránt érzett szenvedélyből született meg Noble Nectars. A Budapest Whisky Társaság három tagja azt a célt tűzte zászlajára, hogy válogatott független palackozók legjobb párlatait tegye elérhetővé a magyar whisky értő és szerető közönség számára. És miért a független palackozások? Mert ha whisky-ről van szó, a minőséget a mennyiségnél, az egyediséget a sablonosságnál és a transzparenciát az üres ígéreteknél mindennél többre tartjuk. A Noble Nectars nem nagy mennyiségekben gondolkodik. Gondosan válogatjuk ki a limitált palackozások portfólióját, hogy az értékben és az élményben ne legyen kompromisszum. Egész egyszerűen azt kínáljuk, amit mi magunk is szeretünk inni."
Hungaricons 1st Edition - Highland Park 15
"Ez az első palackozásunk. Nem követ semmilyen trendet. Nem akar bizonyítani semmit. Egy dolgot tud: kompromisszummentesen őszinte. Ez a tőzeg-hangsúlyos Highland Park egyedülálló alkalom arra, hogy nyersen, megszelídítetlenül kóstoljuk meg a legendás lepárló valódi DNS-ét. Szerencsénk volt, hogy rátaláltunk: a kóstoláskor a #94-es számú hordó intenzív jelenlétével egyértelműen kiemelkedett a testvérhordói közül. Erőteljes és elegáns, mint egy padlógázzal hajtott Aston Martin. Ami éveken át gyártási titok volt, arról ma már cikkek szólnak: a lepárló a megnövekedett termeléshez a szárazföldről vásárolt, nem tőzegelt malátát is használ. A karakter megtartásához a helyben malátázott árpa füstösségét 35–40 ppm-re emelték. A kettő keveréke adja azt a könnyedén tőzegelt Highland Parkot, amit ismerünk. Ezt a hordót azonban kizárólag a helyben malátázott árpából készült párlattal töltötték meg, így a lepárló karaktere koncentráltan jelenik meg benne. Ez az illatos Orkney-tőzeg legtisztább formája: gyógynövényes és kifinomult. A Hungaricons-sorozat első fejezete felfedi a Highland Park egyedi karakterének titkát."