Az egyik legkisebb régió, a XIX. század végén még ez volt Skócia whiskyfővárosa, de az I. világháború után hanyatlásnak indult, mára mindössze 3 lepárló maradt a parányi délnyugati félszigeten. Közülük a Springbank máig világhírű. Régen és most is a nagyon testes, tőzeges whiskyjeiről ismert.
A lepárlót 1828-ban alapították, Campbeltown régió mára mindössze 3 fennmaradt lepárlóinak egyike, köztük egyértelműen a legismertebb. Védjegyük a speciális, két és félszeres lepárlás, ami úgy működik, hogy az első párlat egyik felét párolják le még egyszer, majd utána összekeverik, és az egészet újra lefőzik. További érdekesség, hogy a whiskykészítés összes lépését az árpatermeléstől a hordós érlelésig saját alkalmazottakkal végzik, amelyet rajtuk kívül csak a Kilchoman mondhat el magáról, csak a Kilchoman 20 éve, ők meg közel 200... A lepárló máig családi tulajdonban van, viszonylag kis kapacitással termelnek, különösen legenda-státuszukhoz képest. 4 márkájuk (Hazelburn, Springbank, Longrow, Kilkerran) közül bármelyiket nagy erőfeszítés (és szerencse) beszerezni. Nekünk most sikerült. Hármat.
A Longrow régen külön lepárló volt, de a Hazelburnhöz hasonlóan a Springbank égisze alatt maradt fenn a neve. Tételünk elnevezése British Imperial Proofban értendő, a gyakorlatban 57,1% alkoholt jelöl. Érlelése összesen kb 6 év volt, ami 4 év ex-bourbonra és 2 év másodtöltésű ex-pinot noir-ra tagozódik.
Igazán feketeöves Berva-fanoknak lehet olyan emlékük, hogy láttak már nálunk Longrow Red whiskyt. Frissítettem az emlékeimet, és 2016. október 1-jén a II. Berva WhiskyShow-n mutattuk be az akkori Redet, ami egy 12 éves, Új-Zélendról származó Pinot Noir hordóban 1 évig utóérlelt tétel, és amelyet 52,9%-on 2015-ben palackoztak le. A kontinuitás megvan, mert közben Redek (és évek) jöttek és mentek, és 10 év után, 2026. október 10-én bemutatunk egy másik Redet, ami egy 7 éves, Franciaországból, Burgundiából származó Pinot Noir hordóban utóérleltek 3 évig, és amelyet 57,1%-on (amúgy 100 Proof) palackoztak le 2024-ben. MInden Red egy költemény, ezért is hisszük, hogy az egyik legkelendőbb füstös whisky lesz a polcunkon idén. Érdekességképp a hordóforrás borászat neve Domaine Florent Garaudet, a whisky pedig 86 pont körül jár a Whiskybase-en. Természetesen tisdztán, hűtetlenül!
A Kilkerran régebben teljesen önálló Campbeltown-lepárló volt, Glengyle néven, de mostanra a Springbank segítségével áll a talpán, az ottani munkaerő működteti az üstöket, amelyekből csak időnként csorog Kilkerran, más alkalmakkor a Springbank párlatai készülnek náluk. Ez egy jól működő modell, mindkét félnek segít. A Glengyle-nél nem alapeset a tőzegelt maláta, de ha csinálják, akkor rendesen. Nálunk egy 84 PPM-es (!) tétellel mutatkoznak be, amely azonban ezzel együtt sem az Ardbeg, vagy az Octomore füstjét prezentálja, van benne valami egyedi, amit igen nehéz megfogni. A kommunikáció szerint a nagyarányban (90% körül) használt bourbonhordók krémessége és a párlat olajossága az érzetből sokat elnyel. Nézzük. Illatában a kihunyú, kormos tábortűzfüst és égő levelek keverednek vajas keksszel, vaníliával, banánkenyérrel, kókusszal és egy enyhén sós, olajos karakterrel. Kortya testes és nagyon olajos. A masszív szén és tőzeges hamu mellé vaníliás sodó, vajas tészta, érett gyümölcsök és egy élénk, savanykásság társul. Lecsengése hosszú, intenzív és szájat zsibbasztóan tőzeges, amely viaszossággal, fanyar egressel és száraz tölgyfával búcsúzik. Nem egy kezdőknek való móka.
A Glen Scotia, vagy ahogy régebben hívták Old Scotia lepárló ama legendás területen fekszik, amelynek neve Campeltown, Skócia egyik déli félszigete, és ahol 120-130 évvel ezelőtt a skót whiskyk mekkája volt, minden sarkon lepárlóval. Ők lettek az első világháború és az amerikai szesztilalom vesztesei. A köztudatban innen a megmaradt 3 lepárló közül (100-nál több lehetett a XIX. század végén) a Springbank van benne leginkább, mi viszont most a Glen Scotia két különleges párlatát választottuk abból a régióból, amelynek jelentősége szépen kúszik vissza az őt megillető helyekre.
Tételünk egy kiválóan sikerült, rendkívül izgalmas ünnepi palackozás. Az 54,3%-os hordóerősségű tétel igazi különlegesség, ugyanis a lepárló az évben mindössze 6 hétig készülő, erősen tőzegelt (heavily peated) párlatát érlelte ex-bourbon hordókban, majd egy 5 hónapos spanyol Ribera del Duero vörösboros hordós utóérleléssel finishelte. 👃 Illat: A tengerparti tábortűzfüst és a sós szél mögött szinte berobban a vörösboros hordó gyümölcsössége: eper, málna, áfonya és ribizli illata keveredik krémes vaníliával, barna cukorral és mezei gyógynövényekkel 👅 Íz: Az 54,3% ellenére a korty meglepően selymes, és szinte alig érezhető a jelenmtős alkoholtöbblet. Az érett lédús bogyós gyümölcsök, a füstölt eperdarabok és a mazsola sűrű édessége dominál, amelyet a Glen Scotiára jellemző olajos, sós-tengerparti vonal, finom tölgyfás kesernyésség és egy kis frissítő mentol kísér. 🏁 Lecsengés: Közepesen hosszú, a korához hűen kifejezetten száraz és élénk. A füstös lecsengésben a málna és a kék áfonya gyümölcsössége mellett egy hűvös, mentolos utóíz bizsereg a nyelven.
Ez az első fesztiválpalackozás, amelyet a lepárló új master blendere, Ashley Smith állított össze. A 53,9%-os hordóerősségű, természetes színű single malt alapját egy közepesen tőzegelt párlat adja, amely first-fill bourbon hordós érlelés után 6 hónapos Ruby Portói boroshordós utóérlelést kapott. 👃 Illat: Intenzív, tengerparti és meglepően édes. A krémes toffee és a vaníliafagylalt illatát a sós tengeri szellő, a nedves földesség és a tiszta tábortűzfüst teszi eltévesztehetlenné, hogy honna is származik. A háttérben sült bogyós gyümölcsök és eper illata bújik meg. 👅 Íz: Fiatal kora ellenére meglepően gazdag és erőteljes. A kortyban a közepes tőzegfüst és a fekete bors fűszeressége találkozik a Ruby Port hordó lédús gyümölcseivel: feketeribizli-lekvár, érett cseresznye, mandarin és mazsola uralkodik a nyelven, amit a Glen Scotiára jellemző sós-olajos textúra kísér. 🏁 Lecsengés: Rövid vagy közepesen hosszú, észrevehetően száraz és fás. A füst és a hamu mögött kesernyés étcsokoládé, tölgyfás fűszerek, tengeri só és egy leheletnyi fanyar szőlőmag utóíze köszön el.