USA

USA

Gondolnánk tehát, hogy ez innen sima. Nos az. De csak azért, mert jött egy ember, akit Elijah Peppernek hívtak, és 1776-ban (jeles év…) megalapította az Amerikai Egyesült Államok első whiskey-lepárlóját. A hely pedig… Természetesen Kentucky, azon belül Bourbon megye. Itt oszlatjuk el a tévedést, miszerint James B. Beam lenne a Bourbon whiskey atyja, mert az Elijah Pepper, akinek nevéhez fűződik a mostanra James E. Pepper néven forgalomban lévő whiskey és a Woodford Reserve nevű másik legenda is. Ezidőtájt a rendes whiskey 50% körüli alkoholtartalmú, a westernfilmekből ismert kispoharas, „húzóra” fogyasztott, különösebb gasztronómiai érték nélküli ital volt. De ahogy mindenhol, Amerikában is lettek tehetősebbek, akik megtehették, és meg is akarták tenni, hogy extra minőségű, és kellemesebb ízű verziókat igyanak a whiskeyből. Itt jegyezném meg, hogy a konföderációs zászló nem valamely politikai meggyőződés eredménye, hanem Kentucky és Tenessee hovatartozását mutatja a whiskey aranykorában. Az 1800-as évekre megjelentek a komoly érlelési idejű párlatok, és ahogy a nagy gabona monokultúrák terjedtek, esetenként kombinálták a rozst, a kukoricát és az árpát, mint alapanyagot. Szép lassan a kultúra része lett, és ahogy a kontinens benépesült, hozta magával az ízlések specializálódását, így például a nagyszámú ír bevándorló komoly hatást gyakorolt. Mostanra nem mondhatjuk, hogy egyik vagy másik európai whiskykultúra nagyobb hagyományú lenne, mint az amerikai. Teljesen más irány, de nálunk a Bervában általános a meggyőződés, hogy az amerikai whiskey egy szinten kezelendő a skót, vagy az ír párlatokkal.

Four Roses Single Barrel

A lepárló alapításáról csak legendák maradtak fenn. Az egyik verzió szerint az 1888-ban Rufus Mathewson Rose alapította, innen a név. A másik verzió szerint az évszám stimmel, de az alapító bizonyos Paul Jones, és akkor találta ki a nevet az általa szerényen csak a világ legjobb bourbonjének nevezett alkotásának, amikor első látásra beleszeretett egy déli szépségbe, és az annak ruháját díszítő négy rózsa tökéletes volt névadónak. Az igazságot már alighanem sosem tudjuk meg. Ami tény, hogy a szesztilalom végével annyira népszerű lett a Four Roses, hogy a Seagram's látott benne fantáziát, 1943-ban felvásárolta. Innen egyenes út vezetett a világhír felé. 2002-ben a Seagram's tulajdonosváltása után a portfólió tisztításának esett áldozatul, és eladták a japán Kirinnek, ahol elhatározták, hogy magasabb polcra teszik a márkát, és azóta egy egész sor exkluzív párlatot adtak ki. Egy hordó, nincs keverés, ráadásul hordóerősen, ez a non plus ultra. Maga az ital egy szimfónia. Illata megdöbbentően likőrös, fűszeres-vaníliás felhangokkal. Ízében a vanília, a csokoládé és a karamell mennyei harmóniája fedezhető fel, az 50%-os alkoholtartalomnak megfelelő csípős alkoholízzel megbolondítva. Lecsengése alkoholos, rozsos (pontos rozstartalma nem ismert) és mintha most ettünk volna egy igazán finom krémest. A hordóerősség miatt kifejezetten jót tesz neki egy kis jég.
placeholder

Wild Turkey Longbranch

A Wild Turkey régi szereplője az amerikai whiskey kínálatunknak, ez a harmadik alkalom, hogy polcra kerül tőlük valami érdekesség. A lepárlót 1891-ben alapították Lawrenceburgben, Kentuckyban Old Hickory néven. Wild Turkey néven 1940 óta palackoznak, és az ő nevükhöz fűződik az első mézes whiskey kiadása a '70-es években, megágyazva e szörnyű trendnek, ami most éli virágkorát. 1980-ban került a Pernod Ricard tulajdonába, 2000-ben egy tűzesetben elpusztult a lepárló, és az érlelőházban tárolt whiskey nagy része is, és ha 2009-ben a Campari Group nem látott volna fantáziát a márkában, valószínűleg bezárták volna. Azóta azonban felfelé ível a sorsuk, mostanra az USA legkeresettebb whiskeymárkái között vannak. A Longbranch története Eddie Russell, a Wild Turkey lepárlómestere és Matthew McConaughey színész együttműködésével kezdődött, akik egy olyan bourbon megalkotására törekedtek, amely tükrözi szülőállamaik hangulatát (Kentucky és Texas), egy 8 éves Kentucky Straight Bourbon alapot használva, amelyet aztán Kentucky fehér tölgyből és texasi mesquite-ból készült faszénen szűrnek át. A "Longbranch" név egy kinyújtott kezet vagyis a barátok meghívását szimbolizálja, hogy csatlakozzanak a családhoz, ünnepelve a létrehozásában rejlő partnerséget és barátságot. Illata rögtön egy kicsit rendhagyó, a megszokott kukorica-karamell-vanília egységet faragasztós-mentolos-gyógynövényes érzetek színezik. Ízben a kukorica pattogatott kukoricává lényegül át, a vanília-karamell tömbbe szerecsendiós fűszeresség költözik, egyediséget adva a tételnek. A végén mintha egy kis bacon is szerepet kapna. Lecsengésében felmerül, hogy ez egy magas rozstartalmú tétel, mert jelentkeznek annak érzetei, mint a frissen cserzett bőr és a dió, kibélelve vaníliával, karamellel és hordós jegyekkel.
placeholder

Rebel Tawny Port Finish

A Rebel korábban Rebel Yell néven már szerepelt a Berva polcain. A Lux Row kötelékébe tartozik (amelyet 1849-ban alapítottak, emlékezzünk meg az 1849 nevű simogató nedűikről), ahonnan egy ideje szinte mindig érkezik valami érdekesség hozzánk (lásd még Old Ezra például). Tételünk, ahogy a nevében is benne van, azokat az új amerikai trendeket követi, amely szakít a kizárólag elsőtöltésű pörkölt amerikai tölgyhordókban történő érleléssel, mivel egy rövid, két hónapos Tawny Port hordós finishsel bolondították meg, meglehetős sikerrel. Illatában a gyümölcsös jegyek szépen bekúsznak a karamell mellé, amit gyömbér, hidegenyv, némi gyógynövényes érzetekkel egészít ki lágy, kerek egésszé. Ízében az extra a gyantás-fenyős vonal, amit nem igazán látunk, honnan jött, de férfias irány, amit puhít az erdei virágméz és a fás édesség. Érzetre ez egy hosszabban érlelt tétel, ami majdnem biztosan nem igaz, így az extra aromákat a nagyon intenzív Tawny Port befolyásnak vagyunk kénytelenek tulajdonítani. Lecsengése az égett karamell egyszerre édes és keserű világa. Rendkívüli.
placeholder

Jim Beam Kentucky Dram

A Jim Beam Dram Whiskey egy alkalmi házasítás. Az egyik pozitív hozadéka annak, hogy a Beam óriási multivá nőtte ki magát. Ez az alapwhiskeynél egy kicsit tovább érlelt Jim Beam változat azzal színesedett, hogy az Ardmore Traditional Cask felföldi skót whiskyvel lépett frigyre (az Ardmore szintén Beam tulajdon). A keverék úgynevezett "limited edition", azaz elvileg nem lesz belőle több. További érdekessége, hogy Hazánkba csak 12 üveg érkezett belőle, mert hivatalosan csak az amerikai piacra szánták. Az élmény elképesztő, többet nem is érdemes lamentálni róla, meg kell kóstolni. Tisztán, szerintünk.
placeholder